Keresés
Keresés
Close this search box.

hu / en

Alföld Kongresszus kötetei

1993. december 1-2-án a Regionális Kutatások Központja megrendezte az I. Alföld-Kongresszust Békéscsabán, melyet aztán további négy követett

I. Alföld Kongresszus

AZ “ALFÖLDI ÚT” KÉRDŐJELEI – I. ALFÖLD KONGRESSZUS 1993. DECEMBER 1-2. BÉKÉSCSABA
Szerkesztette: Timár Judit
Békéscsaba: MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Intézet, 1994, 320 p.
ISBN 963 8371 99 4

 

1993. december 1-jén és 2-án a Regionális Kutatások Központja Alföld-Kongresszust rendezett Békéscsabán. A tudományos tanácskozásnak két esemény adott aktualitást. Az 1991-es, a régióról szóló országgyűlési határozat végrehajtásaként befejeződtek az Alföldi Tudományos Intézet által koordinált, Altöld-programmal kapcsolatos kutatások, s kidolgozásra került a régió hosszú és rövid távú fejlesztési koncepciója. A kongresszus egyrészt e munkába bekapcsolódó közel száz, különbözó tudomány területet művelő kutatónak, továbbá az Alföld fejlesztésében érdekelt gyakorlati szakembereknek, politikusoknak kívánt fórumot teremteni. Lehetőséget biztosítani arra, hogy a nyilvánosság előtt vitathassák meg a régió mai állapotáról és várható átalakulásáról megfogalmazott értékes gondolataikat. A sarkalatos kérdésekről, így az Alföld múltból hozott örökségéről, környezeti állapotáról, gazdasági problémáiról, társadalmának jövőbeni lehetőségeiről a plenáris ülés főbb témánként csokorba szedett előadásai nyújtják a legátfogóbb képet.

Az Alföld Kutatási Program szigorú rendszerben szerkesztett tematikus köteteiben természetesen nem kaphatott helyet minden elméleti modell kifejtése, mint ahogy számos mikroszintű, sőt kistérségi vagy akár regionális léptékű empirikus vizsgálat közlésére sem volt mód. Többek között ezeknek a munkáknak a megismertetésére adott alkalmat a kongresszus másik apropója: a Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Békéscsabai Osztálya – eredetileg a Földrajztudományi Kutató Intézet keretében történt – megalakulásának huszadik évfordulója. A tizedik születésnapot annak idején szintén megünnepelték egy békéscsabai konferencián az Alföldről gondolkodó – főleg geográfus – kutatók. Az ott elhangzottakat öt kötet őrizte meg. Hogyan változott azóta, egy rendszerváltást is magában foglaló évtized alatt, az akkor oly fontosnak ítélt alföldi elmaradottság-másság; beváltak-e az akkor felvázolt fel zárkózási-túlélési startégiák? Hogyan látják a kutatók ma ugyanezeket a kérdéseket? A választ a természeti erőforrásokról és környezetvédelemről, a gazdaságról és infrastruktúráról, a népességről és társadalomról, valamint a településfejlődésről fejlesztésről és közigazgatásról szervezett szekciók adják meg, melyeket maguk az előadók “szerkesztettek”. Azt mondták el, amit saját Alföld-kutatásukban 1993-ban a legfontosabbnak, legidőszerűbbnek tartottak, vagy egyszerűen csak azt, amin épp dolgoztak. Ily módon ez a kötet, amely az Alföld-Kongresszus előadásait adja közre, nem más, mint egyfajta helyzetjelentés. Helyzetjelentés az Alföld-kutatás mai állásáról, ami a tíz évvel korábbi, s remélhetőleg a hagyományt folytató későbbi kötetekkel együtt egy izgalmas összevetésekre is módot adó sorozat tagja lehet.

 

 

AZ ALFÖLD A XXI. SZÁZAD KÜSZÖBÉN – II. ALFÖLD KONGRESSZUS 1998. NOVEMBER 12-13. BÉKÉSCSABA
Szerkesztette: Baukó Tamás
Békéscsaba: Nagyalföld Alapítvány, 1998, 398 p.
ISBN 963 85437 4 4

 

 

Valamiféle hagyományt megteremteni sem könnyű, de megőrizni és továbbfejleszteni biztosan legaláb olyan nehéz. Pedig az alapértékeken nyugvó tradícióknak, a honnan hová haladás ismeretének – a gyorsan változó világunkban és különösen a tudományok terén – egyre fontosabb a szerepe.

Ezek a gondolatok is motiválták az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének kollektíváját, amikor 5 esztendővel az “Alföldi út kérdőjei ” címmel rendezett I. Kongresszusunk után ismét egy ilyen nagyobb, átfogó vállalkozás, a ll. A!föld Kongresszus megrendezésére vállalkozott.

A fentieken túl két konkrét motivációnk is volt: Az egyik a “Pro Régió Alföldért” kitüntető elismerést éppen e rendezvényen átvevő Békéscsabai Tudományos Osztályunk 1973-as megalapításának negyedszázados évfordulója, a másik pedig az egy éve, 1997 végén, az MTA Stratégiai Kutatások Keretében folyó Alföld II. Kutatási Programunk első eredményeinek vitája, megmérettetése.

“Az új területi, települési és társadalmi folyamatok az Alföldön” címmel folyó kutatási munkálataink, nagy örömünkre, az első programhoz hasonló érdeklődést váltanak ki a régióban. Sőt talán nem túlzás azt mondani. hogy országosan is. A századvégi Magyarországa regionális átalakulásának új irányokat. térbeli léptékeket, megoldási módokat kell találni. Ennek a gondolkodási. kutatási és fejlesztési folyamatnak egyszerre kell adaptívnak és innovatívnak lennie. Be kell fogadnunk ugyanis az európai regionális fejlesztési eljárásokat, módszereket, ugyanakkor bizonyosak vagyunk abhan, hogy azokat csak kreatív módon, az alföldi sajátosságokra építve lehet majd sikeresen alkalmazni.

Térségi, ágazati és regionális fejlesztési koncepciók sora készült el a közelmúltban az Alföldön is. Ezekben, csaknem mindegyikhen, fellelhetők az első Alföld Kutatási Program összefoglalójának eredményei. ajánlásai. Elindult tehát egy folyamat. amely akkor válhat igazán sikeressé, eredményessé, ha ezen – elsősorban adaptív metodikákkal készült – dokumentumok után a kreatív, innovatív jellegű alkotás következik. Amikor már az új dolgok, az újítások, az új megoldások sorát kell megtalálni és természetesen sikerre vinni. Ez sokkal nehezebb és időigényesebb feladat lesz.

Újítani igyekeztünk e konferencián is: A szokásos plenáris ülés után kilenc ún. panel vita-ülést szerveztünk, amelyen három-négy kiváIó kutató és szakember “alapelőadásához” kapcsolódva hangzottak el korreferátumok, majd több esetben valódi, érlelő viták bontakoztak ki. Szokatlan volt még a a módszer, de a résztvevők többségének és a szervezőknek is új élményt nyújtott, még akkor is, ha lehet, e konferencia-kötet nem képes igazán visszaadni a panelviták sistergő, impulzív, alkotó hangulatát. Talán majd a következőé. Ezt is tanulnunk kell még; de az végül is nem baj.

III. Alföld Kongresszus

 

AZ EURÓPAI UNIÓ BŐVÍTÉSÉNEK KIHÍVÁSAI – RÉGIÓK A KELETI PERIFÉRIÁN. III. ALFÖLD KONGRESSZUS, 2003. NOVEMBER 28-29. BÉKÉSCSABA
Szerkesztette: Nagy Erika – Nagy Gábor
Békéscsaba: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet, Nagyalföld Alapítvány, 2005, 370 p.
ISBN 963 85437 79

Tartalom.pdf

 

 

Az első Alföld-kongresszust azzal a céllal rendezte meg az MTA Regionális Kutatások Központjának Békéscsabai Osztálya 1993-ban, hogy fórumot teremtsen a térség természeti és gazdasági-társadalmi sajátosságaival, fejlődésével foglalkozó, különböző tudományteruleteket művelő kutatók, illetve azon gyakorlati szakemberek és politikusok számára, akik az Alföld fejlesztésének tényleges vagy potenciális szereplői voltak. Az eltelt bő tíz év során alapvetően megváltoztak térségünk fejlődésének feltételei a gazdasági és politikai reformok, a csatlakozási előkészületek és a globalizációs folyamatok eredményeként. Ezek a tendenciák meghatározták az eddig megrendezett, az Alföld fejlődésével, jövőjével foglalkozó kongresszusok (1993, 1998, 2003) tematikáját, az ott felvetett gondolatok kereteit is. Egyrészt megváltoztak a jövőképalkotás viszonyítási pontjai – az Alföld történelmében gyökerező sajátosságok feltárásától eljutottunk a régió fejlődésének hazai, európai és globális folyamatokkal összefüggésben történő értelmezéséig -, másrészt új súlypontok jelentek meg a vitákban.

Az uniós csatlakozás előtt néhány hónappal megrendezett III. Alföld-kongresszuson elhangzó előadások és szakmai viták középpontjában az Alföldet is érintő európai integrációs folyamatok álltak. A rendezők célja az volt, hogy elemezzük a bővítési folyamat hatásait, az azzal összefüggő konfliktusokat egy olyan térségben, amely földrajzilag és a hagyományos fejlettségi mutatókat tekintve is “távol” esik az Unió dinamikus centrumaitól, régióitól. A konferencián az Alföld helyét, lehetséges szerepét kerestük az európai térben és a globalizálódó nemzetközi kapcsolatrendszerekben, a szakmai beszélgetések ezért átlépték az ország (és az Európai Unió majdani) határát, tematikájukban, valamint a szomszédos országokból érkező résztvevők révén.

Abban nem volt vita a résztvevők között, hogy a jelen neoliberális gazdaságpolitikai kurzusában az Alföld a kilencvenes évtized egyik legnagyobb vesztese. Alapvető kérdésként merült fel azonban, hogy a nagyrégió jövőképének és kívánatos fejlődési pályájának megrajzolásakor milyen mintához kell igazodni. A globálissá váló gazdasági folyamatokat ma döntően a neoliberális gazdaságfilozófiai elvek mozgatják, az alternatív modellek épp csak feltűntek a véleményformálók horizontján. E keretek között az Alföldnek mint egésznek a felzárkózási esélyei szerények. Bár a nagyrégió nem homogén periféria, a meg lévő modernizációs szigetek nem kapcsolódnak egymáshoz, sem az európai léptékű folyamatokhoz kellő mélységben.

Az Alföld tudáskészlete, valamint az agrár hagyományok által átörökített kockázat-minimalizálási gazdasági magatartásforma nem kedvez a tudás-társadalom megalapozásának. A hagyományos gazdasági ágazatokra, illetve a nem termelő gazdasági tevékenységekre építő fejlődési pálya sem kecsegtet gyors sikerrel. A magas minőséget hordozó egyedi termékek száma csekély, a bio-gazdálkodás elfogadottsága mérsékelt, a kulturális gazdaság pozitív hozadékai legfeljebb néhány településen válhatnak mérhető gazdasági teljesítménnyé. Az információs gazdaság és társadalom megjelenése az Alföldön kezdeti stádiumban van. Társadalmi oldalról a fejlődési modell “ára” a jelenlegi területi és társadalmi különbségek éleződése lehet, amely a munkaerő-megtakarításon keresztül akár a jelenlegi szintet jóval meghaladó munkanélküliség kialakulását is eredményezheti.

A táji, természeti, illetve a kulturális értékek megőrzésén alapuló gazdaságfejlődési modellek megjelenésére mindaddig nincs értelme várni, amíg a bevezetésükhöz szükséges gazdasági érdekek kellően meg nem erősödnek. Várható, hogy egyes elemek (pl. a táji-természeti értékek fokozott védelme) megjelennek a “fősodorhoz” tartozó gazdasági elméletekben is, selvezethetnek a jóléti modell újrafogalmazásához.

Bár a III. Alföld-kongresszuson nem sikerült alternatív fejlődési pályát felvázolni, a következtetés, hogy az Alföld az európai térben a “félperifériafélperifériája” szerepet tölti be, világosan levonható volt az ott elhangzott előadásokból és a nyomukban kibontakozó vitákbóL Az Alföld népessége az új európai gazdasági rendbe elsődlegesen fogyasztóként és munkaerő-kibocsátóként integrálódott, ami a periférikus helyzet konzerválódását vonhatja maga után.

Kikerült ugyanakkor az érdeklődés fő áramából a területfejlesztés és a vidélifejlesztés, ami egyértelműen a hozzá tapadt illúziók elvesztésének a következménye. A hozzászólások érzékeltették, hogy az uniós csatlakozás, a közösségi fejlesztési források megnyílása hazánk és az Alföld számára sem hozhat olyan léptékű tőkebeáramlást, amelynek révén a lemaradást gyors ütemben fel lehetne számolni. Amíg a nemzeti és európai szintű politikák nem veszik figyelembe a térségi-regionális sajátosságokat, illetve az Alföld nem lesz képes egységesen megjeleníteni sajátos érdekeit a döntéshozatal folyamatában, majd azokat érvényesíteni a belső fejlesztések végrehajtásában, addig a régió képtelen lesz arra, hogy versenyezzen a kontinens vezető gazdasági régióivaL E a felismerés jelentőségét csökkenti, hogy a Ill. Alföldkongresszuson – különösen az 1998-assal összevetve – a politikai szereplők érdeklődése csekély volt.

IV. Alföld Kongresszus

HELYÜNK A VILÁGBAN – ALFÖLDI VÁLASZOK A GLOBALIZÁCIÓ FOLYAMATAIRA: IV ALFÖLD KONGRESSZUS 2008. NOVEMBER 27-28. BÉKÉSCSABA
Szerkesztette: Belanka Csaba, Duray Balázs
Békéscsaba: Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet, Nagyalföld Alapítvány, 2009, 208 p.
ISBN 978 963 87155 2 4

 

 

Az immár hagyománnyá váló, ötévente megrendezésre kerülő esemény vezérfonalát minden alkalommal aktuális témák adták. Ennek megfelelően míg 1993-ban a rendszerváltás és az “alföldi fejlődési út”, 1998-ban az új évezred kihívásai, 2003-ban a közelgő európai uniós csatlakozás állt a középpontban, addig a negyedik alkalommal a globalizáció folyamataira adandó lehetséges alföldi válaszokat kerestük a különböző tudományterületeket művelő kutatók, illetve gyakorlati szakemberek segítségével.

A IV. Alföld Kongresszuson elhangzott előadások és szakmai viták középpontjában az Alföldet is érintő globalizációs folyamatok álltak. A konferencia aktualitását erősítette 2008 utolsó negyedévétől kezdődően az USA-ból kiinduló pénzügyi krízis és annak reálgazdasági hatásai, melyek globális válságjelenségeket gerjesztettek. A szervezők célja ismét az volt, hogy sokféle nézőpontból történjen meg a globalizáció hatásainak, illetve az azzal összefüggő konfliktusok elemezése egy olyan térségben, amely földrajzilag és a hagyományos (gazdasági, infrastrukturális) fejlettségi mutatókat tekintve is “távol” esik a világgazdaság dinamikus centrumaitól, régióitóI. A konferencián az Alföld helyét, lehetséges szerepét kerestük az európai térben és a globalizálódó nemzetközi kapcsolatrendszerekben. A szakmai beszélgetések tematikájukban ezért gyakran átlépték az ország és az Európai Unió határát. A kongreszszussal – közösen a tudományos élet, a civil szervezetek, a gazdasági, az igazgatási szféra szereplőinek részvételével – igyekeztünk hozzájárulni az Alföld és tágabb térsége számára rendelkezésre álló értékek, előnyök feltérképezéséhez, illetve a mindennapi életünket érintő, a modem világ népeinek bővülő kapcsolatrendszeréből és kölcsönös függéséből eredő lokális változások és kihívások meghatározásához, s ezekre építkezve a lehetséges fejlődési utak kijelöléséhez.

A korábbi Alföld Kongresszusokon már bevált gyakorlatnak megfelelően a plenáris előadásokat követően hat panelvitaülést szerveztünk, melyen panelenként három-négy az adott szakterületen elismert kutató vagy gyakorlati szakember vitaindító előadásaikhoz kapcsolódóan hangzottak el korreferátumok, majd a több esetben kibontakozó valódi viták tették a panelvezetők által felvetett kérdésekre adott válaszokat még színesebbé, szakmai értelemben még teljesebbé.

Az elhangzott előadásokból kiderült, hogy a nagyrégió azon problémái, amelyek a korábbi kongresszusok alkalmával megállapításra kerültek, túlnyomó többségében továbbra is fennállnak, sőt egyesek tovább mélyültek, illetve az uniós csatlakozással vizionált borúlátó fejlődési pályák is beigazolódni látszanak. E szerint a domináns és mindent marginálissá tevő neoliberális gazdaságpolitikában az Alföld felzárkózásának az esélye továbbra is minimális, a modernizációs központok szigetszerűen működnek alacsony multiplikatív hatással, a magas hozzáadott értéket biztosító tevékenységek megtelepedése – egy-két kivételtől eltekintve – pedig várat magára. Mindezek következtében a korábbi területi és társadalmi különbségek – újabb szociális és gazdasági problémákat a felszínre hozva – európai, országos és alföldi viszonylatban is tovább éleződtek.

Az uniós fejlesztési források volumenének növekedése minden jóhiszemű próbálkozás ellenére továbbra sem látszik annak a helyi értékeken alapuló gazdaságfejlesztési modellnek a körvonalai, amely a jelenlegi perifériális, félperifériális helyzetből kimozdítaná a térséget, függetlenül attól, hogy az unió bővítésével földrajzi értelemben már nem számít a közösség peremvidékének. Az éghajlatváltozás kérdésköre szintén aktuális és az eddigieknél is markánsabb globális problémát vet fel, a kérdésekre a kongresszus alföldi válaszokat keresett.

Az idei alkalommal két olyan esemény is színesítette a rendezvényt, amelyre a kongresszussorozat eddigi történetében még nem volt példa. Egyrészt a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA Regionális Kutatások Központja és Békés megye képviselőtestülete vezetőinek jelenlétében ünnepélyes keretek között került aláírása egy olyan keret-megállapodás, amely az Alföldi Tudományos Intézet számára a partnerség építésében, a lokális szereplőkkel való együttműködésben és az akadémiai tudáskészlet szélesebb körben történő hasznosításában jelentheti az első lépést. Másrészt pedig a kongresszusok formai elemeinek újításaképpen elérkezettnek láttuk az időt, és megfelelőnek a fórum adta kereteket, hogy az Alföldet mélyrehatóan ismerő akadémikusok és professzorok (Mészáros Rezső, Becsei József, Beluszky Pál, Mezősi Gábor, Süli-Zakar István, Tóth József) segítségével, illetve az intézetünk éléről 16 év után távozó Csatári Bálint moderálásával az Alföld lehetséges fejlődési pályáiról, lehetőségeiről egy áttekintő jellegű vitaülésre kerüljön sor. A beszélgetésen egyrészt minden professzor az elmúlt fél évszázadra visszatekintve saját szakterülete irányából közelítve, tézisszeruen összefoglalta az általa legfontosabbnak tartott “alföldi út” kérdőjeleit, másrészt pedig a lehetséges alföldi víziók kerültek felvázolásra, részben egyfajta biztatást adva a jelenlévők és az itt élők számára.

Ezen kötet a kongresszus plenáris ülésének három kiemelkedő előadásával indítva, majd a hat tematikus szekció panelvezetőinek gondolataival felvezetett vitaindítók és hozzászólók referátumaival folytatva foglalja össze a szimpóziumon elhangzottakat. A konferenciát záró szintetizáló vitaülésen elhangzottak összefoglalóját pedig Csatári Bálint adja közre. Végül szükségesnek érezzük kiemelni, hogy e gyűjtemény – a kongresszus szellemiségéhez hűen – a tudományos igényű értekezéseket és az Alföld jövőjéről “ökoromantikusan” gondolkodók megállapításait egyaránt tartalmazza; amellyel nemcsak az “alföldi probléma” multi- vagy interdiszciplináris jellegét, de a hozzáértők és tenni akarók emberi sokszínűségét is hangsúlyozni kívánjuk.

 

Polarizáció–Függőség–Krízis– Eltérő térbeli válaszok

Nagy Erika – Nagy Gábor (szerk.)

Békéscsaba: MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézete Alföldi Tudományos osztály Békéscsabai Kutatócsoport, 2014, 251 p.

ISBN 978-963-9899-86-5

Tartalomjegyzék 

 

A 40 éves MTA KRTK Alföldi Tudományos Osztály Békéscsabai Kutatócsoportja – immár húsz éves hagyományt követve
– rendezte meg 2013 novemberében az V. Alföld Kongresszust. A konferencia fókuszában ezúttal a válság, a függőség, a
növekvő térbeli-társadalmi egyenlőtlenségek problémaköre, illetve az ezekre adott/adható helyi és térségi válaszok álltak. Közös gondolkodásra, vitára vártuk a különböző szakmák, tudományterületek képviselőit, a döntéshozókat, és a civil szervezeteket is az alább felsorolt témakörökben. Sajnos – a korábbi rendezvényekhez hasonlóan – a felsőoktatási – akadémiai szférán túl az érdeklődés nagyon korlátozott maradt, s különösen a döntéshozók távolmaradása volt feltűnő.

A kötetben az Alföldről, mint perifériáról nézve immár történelmi távlatokban elemezhető probléma, a társadalmi – területi leszakadás folyamatát igyekszünk a kapitalizmus legújabb válságainak metszetében, de térben kitágítva, főleg kelet-közép-európai léptékben/összevetésben megismerni, megérteni, s megváltoztatásának lehetőségein együtt gondolkodni. Az alábbi kérdéskörökben vártunk előadásokat, hozzászólásokat:

– Hogyan „finomíthatók” a társadalmi – területi polarizáció, szegregáció, marginalizáció, periferializáció körüli elméleti viták az alföldi, magyarországi, kelet-közép-európai tapasztalatok beemelésével?
– Hogyan alakult a régi és új marginális régiók, városi, vidéki perifériák társadalmának helyzete a válságok hatására; hogy élték meg e hatásokat a különböző leszakadó társadalmi csoportokhoz tartozó családok, egyének; hogyan változott a hatalmi-függőségi viszonyuk az államhoz, más csoportokhoz?
– Milyen lehetőségei voltak az egyes ágenseknek a „válságkezelésre”, kik teremtették meg, hol és hogyan az ellenállás tereit, hol kaphattak ezekben helyet a kutatók, mit tehettek a társadalmi leszakadás fékezéséért?
– Függőség és együttműködés a vállalati kapcsolatrendszerekben;
– Szolgáltató állam – szabályozó állam – vállalkozó állam? Szerepváltások és térbeli következményeik – eltérő fejlődési utak a posztszocialista térségben
– Lokális válaszok a válságra – helyi piacok és helyi vállalkozók; a háztartások alkalmazkodási stratégiái; közösségi szerveződések a gazdaságban;
– Térségi szerkezetváltási modellek – sikerek és kudarcok, ezek lokális és nem-lokális tényezői.
– Hogyan hat a globális környezeti válság a tájhasználatra, a társadalmi, munkaerőpiaci és demográfiai folyamatokra;
– Megőrizhető-e természeti környezetünk sokszínűsége – a biodiverzitás – a klímaváltozás teremtette, változó feltételek mellett?
– Milyen lehetőségek rejlenek a megújuló energiaforrások termelésében és szélesebb körű felhasználásában a helyi gazdaság illetve a társadalom számára a vidéki terekben;
– Hogyan jelenik meg és termelődik újra a „vidékiség” a társadalmi diskurzusok-ban és az intézményi gyakorlatokban; hogyan „éli meg” mindezt a vidéki terek lakossága – egyénként és közösségként;
– Mely térségekben és milyen eszközökkel lassítható a leszakadás, hogyan, milyen szakpolitikai eszközökkel – fordítható vissza a vidéki terek leszakadása?

A konferencián elhangzott plenáris előadások és a négy szekcióban elhangzott 28 prezentáció, illetve több el nem hangzott, de írásos formában a szerkesztőknek megküldött tanulmány válogatását vehetik most kezükbe az olvasók, melyből képet kaphatunk a válság mélypontján épphogy túljutott nagyrégió társadalmi, gazdasági, területi folyamatairól és problémáiról.

 

 

2024

Nov

02

H

K

Sz

Cs

P

Sz

V

28

29

30

31

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

1

Következő hónap >
a

2024

Nov

02

H

K

Sz

Cs

P

Sz

V

28

29

30

31

1

2

3

4

5

6

7

8

9

10

11

12

13

14

15

16

17

18

19

20

21

22

23

24

25

26

27

28

29

30

1

Következő hónap >