James W. Scott 2013-tól a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Regionális Kutatások Intézetének külső munkatársa. Scott professzor 1956-ban született a kaliforniai Oaklandben. PhD-fokozatot a Berlini Szabad Egyetemen (Freie Universität Berlin) szerzett. 2008-tól a Kelet-Finnországi Egyetem (Itä-Suomen yliopisto / University of Eastern Finland) professzora Joensuuban. Szakterületei a város- és regionális földrajz, a határ-tudományok, a határrégiók, a geopolitika, a regionális és városi kormányzás, a kohéziós politika és a közép-európai tanulmányok. Több, a határok vizsgálatára összpontosító kutatási konzorciumot koordinált, amelyeket az EU keretprogramjai, a European Science Foundation, a Finn Akadémia és más források támogattak. Jelenleg a RELOCAL Horizont2020 projekt tudományos koordinátora, amely a helyi szint és a helyi stratégiák szerepét vizsgálja a kohéziós politikában és a területfejlesztésben. Publikációinak száma a Scopus-rendszerben 72, melyből Q1 besorolású 21, míg D1-es 10 db. Idézettsége tudományterületén kiemelkedő, a Scopusban 947, H-indexe 16, a Google Scholarban 2954. A határkutatások (border studies) nemzetközileg meghatározó, iskolateremtő alakja, az Európai Unió határokon átnyúló kutatási projektjeinek egyik legelismertebb vezetője. Az MTA elnöke által támogatott Határkutató Csoport vezetője, az RKI OTKA-projektjeinek aktív résztvevője. Az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya tiszteleti tagságának ajánlói Bélyácz Iván, Benedek József, Pálné Kovács Ilona, Szentes Tamás voltak.
Székfoglaló előadását Visszatekintve a regionalizációra – mit tanulhatunk belőle? címmel tartotta meg 2022. Október 5-én az MTA Székház Kistermében. A regionalizáció a területi politika befolyásos paradigmája volt, amely a 20. század végének globális átalakulásával jelent meg. Bár meglehetősen összetett elképzelésként jelent meg, alapfeltevése a következő volt: a globalizáció kezelése érdekében a nemzetállamoknak „át kell méretezniük” a területi közigazgatást, és a meglévő formális szervezeti egységek közötti köztes kormányzati szintek létrehozásával a „régiót” kell előnyben részesíteniük. Ezt az elképzelést támogatta a városrégiók és a globális városok növekvő nemzetközi jelentősége, amelyek a nemzetállamoknál dinamikusabbnak, rugalmasabbnak és hatékonyabbnak bizonyultak a növekedés előmozdításában. A regionalizáció támogatói közé tartozott az EU, a Világbank, az IMF és számos befolyásos agytröszt. Számos európai, észak- és dél-amerikai országban valósultak meg régióépítési projektek különböző léptékben és különböző fejlesztési célokkal. A 2000-es évek eleji fénykora óta azonban a regionalizáció nagyon csendes és szerény életet él. Számos, a reformok és kísérletek időszakában létrehozott „projektrégió” az állam tervezési egységeivé degradálódott, és alacsony stratégiai hatással bír. A regionalizáció tehát kudarcot vallott? Miért veszítette el a regionalizáció a politikai lendületét? Tanulhatunk-e valamit ebből a területi politikai kísérletből? Előadásában nemzetközi összehasonlítások és különösen Magyarország saját regionalizációs folyamata alapján azonosítom a több mint három évtizedes régióépítés néhány tanulságát.
A székfoglaló előadás az MTA Youtube csatornáján megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?v=g68JLlEzjgs
A székfoglaló előadásról készült képek itt megtekinthetők:
