A speciális, vegyes funkciójú mezőgazdasági területek századok óta a hazai kultúrtáj részei. A magyarországi zártkertek megszervezése részben e területekre támaszkodva történt meg az 1960-as években, amikor a nagyüzemi mezőgazdaság számára kevésbé értékes területeket kiskerti művelésre és rekreációs célból parcellázták fel. Mára ez a területhasználati forma a települések 66 százalékában jelen van, hazánk területének 2,1 százalékát fedi le, népessége igen dinamikusan nő. Így külterületi elhelyezkedésük ellenére immár a településszerkezet megkerülhetetlen elemei.
Az elmúlt évtizedekben a zártkertek a szuburbanizáció és a lakhatási válság „szürkezónájává” váltak, ahol a mezőgazdasági-rekreációs funkciót fokozatosan felváltotta az állandó lakóhelyként történő használat. A 2022-es népszámlálási adatok visszaigazolják a népességszám növekedését olyan övezetekben is, ahol a telekszerkezet, a szűk úthálózat és a hiányos közműellátottság alapvető biztonsági és közszolgáltatási korlátokat jelent.
A jövőbeni fenntarthatóság záloga lehet az idevágó szabályozás – a 280/2024. (IX. 30.) Korm. rendelet a településrendezési és építési követelmények alapszabályzatáról (TÉKA) – hatékony alkalmazása, azonban nem megfelelő lépések esetén az új normaanyag ronthat a természetbeni helyzeten. A legfontosabb, hogy a rendelet – bár igen szűk keretek között – lehetőséget ad a funkcionális differenciálásra. A megoldás kulcsa a ténylegesen lakott övezetek integrált fejlesztése, valamint a megmaradt ökológiai és tájképi értékek szigorú védelme, elkerülve mind a differenciálatlan belterületbe vonás, mind a jelenleg szürkezónás állapot hosszú távú kockázatait.
Az elemzés pdf-ben olvasható: https://krtk.elte.hu/wp-content/uploads/2026/05/krtk_policy_brief_no_08_hu.pdf